Így készült a csendélet almával és körtével.
Sokan kérdeztétek tőlem, hogy mitől olyan különleges ez a csendéletfestmény és, hogy mi a titka ennek a finom átmeneteknek. Nos ezeknek a kéréseknek teszek eleget és indítom el ezt a sorozatot amelynek ez a csendélet lesz az első darabja, hiszen minden festménynek legyen az tájkép vagy csendélet, meg van a maga története, mint ahogy ennek a csendéletfestménynek is…
Hogy miről is lesz szó?
Az alkotói folyamatot szeretném itt bemutatni nektek, hogy kicsit meg értsétek a művész szemszögéből is, hogyan is készül egy csendélet vagy más alkotás.
Mennyi munka és idő van egy csendéletfestményben mire az a falra kerülhet.
Azt tervezem, hogy a saját ötleteim megvalósítását folyamatosan végig dokumentálva bemutatom azt, hogy hogyan is készül egy egy csendéletfestmény és nem csak a lazúros hanem más technikákkal is.
Ez a bemutató nem csak azoknak hasznos akik maguk is alkotnak, hanem azok is hasznát tudják venni akik csak csendes szemlélők.
Egy egy ilyen bemutató után jobban meg értitek majd a csendélet vagy más festmények lényegét.
Ez egy olyan folyamat amely nem csak az alkotónak hanem a gyűjtőnek is plusz információt adhat.
Minden csendéletfestménynek meg van a története
Minden csendéletfestménynek megvan a maga története, ami miatt megalkotásra került. Nos ez nem mindig valami nagy bumm.
Ennek a csendéletfestménynek a története csak annyi hogy tanulmányaim folyamán oda értem hogy ezt a technikát tanulmányoztam és gyakoroltam két kisebb képen, amik nem mellesleg remek kis festmények lettek, viszont a komolyabb nagy munkának nem akartam azt a festményt megfesteni, amit a tanárunk mutatott, hiszen azt tucatnyian meg festik, nem akartam egy x-edik ugyanolyan festményt elkészíteni.
Így hát inkább követve a tanár instrukcióját és szépen megalkottam a saját kompozíciómat és lépésről lépésre követve a feladatot létrehoztam a saját csendéletfestményemet.
Ez a jó az online tanulásban, hogy szabadabban dönthettek mit festek meg, a lényeg a feladat helyes megoldása.
Az utasításokat és a tanultakat figyelembe véve a saját háztartásomban fellelhető tárgyakból és gyümölcsökből létrehoztam egy kompozíciót. Ügyelve a helyes egyensúlyra.
Akik jobban ismernek tudják, hogy maximalista vagyok és nem elégszem meg egy egyszerűen megoldható dologgal.
A második érv a döntéseim mellett az, hogy több textúrát is ki akartam próbálni. Így került a képre a kis vesszőkosár az üveg tányér és a viaszgyertya, a háttérben pedig a sűrűn redőzött selyem drapéria és a színes tüll.
A márvány asztalkára pedig a madeira terítő. Jó kis kihívás volt az biztos.
Volt a munkám során olyan pillanat amikor legszívesebben feladtam volna mert úgy éreztem ez nekem nem megy.
De a vágy, hogy meg alkossam ezt a csendéletet nagyobb volt. Meg maga a technikai sajátosság is bőven adott időt az erőgyűjtésre. Hát ennyit a történetről most jöhet a lényeg.
Az első lépések
Az első és legfontosabb az előrajz. Ezt követte az umbra aláfestés ami nem igazán festés még inkább csak alapozás de itt már elkezdtem visszatörléssel kialakítani a fény árnyék hatásokat. Az umbra aláfestésnek az a szerepe hogy az alap szívóképességét csökkentse ezáltal a következő rétegeket már szebben el lehet dolgozni.
A harmadik lépés
Most kerülnek fel a színek finom vékony rétegben átgondoltan milyen színt is akarok kihozni majd a végén, hiszen itt nem én keverem a színeket, hanem az egymásra festett rétegek alkotnak egy fajta optikai színkeverést. A vékonyan felvitt sárgára később kéket teszek majd egy kevés vöröset, ahol kell majd megint kéket vagy éppen sárgát attól függően, hogy milyen színt akarok létrehozni, így jön elő a zöld, a siena vagy a narancs.
A második lépés
Majd kb. egy hét száradás után jöhetett a grisaille aláfestés. Ez egy fekete-fehér kidolgozás, itt készül el a fény árnyék hatás és a formák jellegének megfelelő textúra kialakítása. Itt a fényeket és a világos részeket már nem csak visszatörléssel alakítottam ki hanem fehér festék hozzáadásával is.
A további rétegek
Minden egyes réteg között meg kell várni a teljes száradást, hiszen nem akarom, hogy a színek ténylegesen is keveredjenek. A fényeket mindig vissza törlöm, bár marad rajta némi szín, de az nem zavar hiszen az elején a fehérrel szépen kialakítottam, majd a végén felrakom a fényeket, most csak az a lényeg ott legyen a helye, hogy lássam. Így jönnek egymásra a rétegek szépen sorban amíg el nem érem a kívánt telítettséget. Pontosan nem számoltam de van olyan hely ahol nyolc-tíz réteg is van egymáson.
Hogyan is alakulnak ki a színek
Tehát folytatásként jöhetnek a színek a csendéletfestményre
Ha hiszed, ha nem, de ez a festmény is, mint annyi más festményem nagyon kevés színnel készül, igaz a palettáról nem készítettem fotót, de a színek a következők: fekete, fehér, természetes umbra, kadmium világossárga, kadmium piros, karplakk, kobaltkék. De hát annyi szín van benne mondhatnád. Igen valóban. Nos akkor emeljünk ki egy színt, vagyis egy elemet pl. az alma levelét.
Hogy is van ez?
Ez egy szép zöld levél, de hát a palettán nincs is zöld. Akkor hogyan van mégis? Nos ez egy igen érdekes sztori, az alap a fekete ugye amit a legelején festettem fel, erre jött egy réteg sárga, amiből így egy sötét olajzöld lett. A következő réteg kobaltkék, majd ismét a kadmium sárga, így már egészen világos lett a levél de most meg túl élénk ezért a következő réteg a karplakk lett ami kellőképen letompította a zöldet, majd újabb sárga és kék réteg majd ezt követte a fehér amely a hamvasságot adja a zöldnek.
Mi is a titok
Itt meg kell jegyeznem, hogy ebben az esetben a titánfehér helyett a cinkfehéret használom mert az sokkal szebben lazúroz, mint a titánfehér. A titánfehér egy erősen fedő festék amely elmeszesíti a színeket, míg a cinkfehér félig fedő, csak selymesíti, lágyítja a színhatást. Mindezeket a rétegeket természetesen csak nagyon vékony rétegben és mindig csakis teljes száradás után festettem egymásra.
A csendéletfestmény befejezése
A befejező réteg pedig az amikor már a fényeket is felteszem és átnézem a festmény teljes egészét, hogy minden szín, árnyék és fény a maga helyén és minőségében ott legyen. Nos így készül egy ilyen kép, hosszú procedúra de megéri hiszen a végeredmény magáért beszél.
Ez a csendélet magáért beszél
A kész csendéletfestmény magáért beszél, bár a fotó nem adja vissza teljesen azt az élményt, amit a valóságban látnánk. Azért így is láthatóak a finom átmenetek, a színek és a színek alol vissza sejlő alap. Nos nagyjából ennyi.
Ha kérdésed van nyugodtan tedd fel itt a kommentben.
Köszönöm hogy végig olvastad, szeretném ha meg írnád a véleményedet arról, hogy tetszett a cikk és mire lennél még kíváncsi.